Azért tanultam meg a Theta Healinget, mert ez volt az egyetlen technika, amellyel önmagamon tudtam segíteni. Volt több betegségem, amit sikerült felszámolnom vele, ilyen például a magas vérnyomásom, a rendszeres derékfájásom, nőgyógyászati problémáim,de beszélhetek még arról, mennyi minden mást kaptam az élet minden területén tőle.

Az élet könnyebbségét, ahogy együttműködöm az emberekkel, önbizalmam javult, rengeteg neheztelést, haragot, elárultságot sikerült elengednem, megbocsátanom másoknak, magamnak.
Megértettem, hogy a harag szükséges rossz, mert segített távol tartani emberektől, de az nem mindegy, meddig tartjuk a testünkben a haragot.
Olyan ez, mint egy pohár víz. Tartjuk 10 percig, az nem nehéz, de ha tartjuk 1 órát, az már kevésbé tetszik a kezünknek, mert kényelmetlen, és ha egy napig vagy egy hétig kellene tartani , no az már valóban komfort zónán kívüli!
Megfosztom vele önmagamat csodás dolgok megteremtésétől.

Megtanultam egyre jobban felelősséget vállalni magamért, hogy ne másokban keressem a hibát, hanem értsem meg, magamon kell változtatni gyengéden ahhoz, hogy egyre több dolog megérkezzen az életembe, lehet ez pénz, tudás, elismerés, hála, szeretet, nagyrabecsülés, tisztelet, emberi kapcsolatok, elfogadás.
A módszer rámutatott, hogy minden emberben megvan ez a csodálatos képesség, az intuíció, amit nagyon-nagyon érdemes megtanulni, használni a theta állapotban.

Megértettem, minden ami történik, értem van. Azt akarja az univerzum, hogy egyre bölcsebbé válljak. Ha elengedem a sajnálkozást, mások kritizálását, szabad akaratának elismerését, munkámnak -azzal, hogy dolgozom önmagamon -beérik a gyümölcse. A szépsége az egésznek az, hogy egy vagy pár konzultáció néha 10 perc önmunka óriás eredményt generált.

Mondanék egy példát erre a hétköznapokból.
Álltam sokszor a hosszú kígyózó sorokban x éve, dühített, hogy hányszor vesznek el rengeteg értékes időt tőlem emberek emiatt. Amikor ránéztem egy alkalommal arra, mi van háttérben, ráláttam, hogy gyerekkoromban a legkisebb voltam a tornasorban, ezért mindig utolsó voltam.
Amikor az iskolában valamilyen esemény volt, mindig az utolsónak szólítottak, mert a leánykori nevem V kezdőbetű volt, ezért mindig várnom kellett a soromra, s ez ismétlődött 50 éven át velem a boltban. Amikor ezt felismertem, elengedtem (ezt a tanfolyamon megtanítjuk, hogyan kell), és helyette azt kértem, tapasztaljam meg azt, milyen érzés várakozás nélkül elintézni dolgaimat, és szinte azonnal sorra kerülök. Azóta érdekes módon, ha sor áll a pénztárnál, nem probléma, mert azonnal megnyitnak egy másikat előttem. Ez az önmunka nem volt több 10 percnél.